A porszívó ügynök ismét megkörnyékezi a kiszemelt házat: egész nap a sarkon áll, szívja porcicákkal tömött pipáját, kezében hűséges táskája, a fején kalap, stratégiákat gyárt, majd megindul, és becsenget. Nos, fene régimódi ház ez: a lakókat nem érdekli a porszívó. Volt valaha egy telt keblű fehér cselédük, aki öngyilkos lett, és a testét a hátsó kertben kaparták el. Amikor már nagy a kosz a lakásban, szeánszot ülnek a háziak, és megidézik ezt a halott szobalányt, aki aztán becsületesen végig dolgozza az éjszakát, sóhajtva és nyögve.
fekete fehér könnyek a fekete fehér fényképeken
édesanyám zsinórra teregette őket az udvaron
hogy szárítaná meg az északi szél
este visszatette őket a szekrénybe
és a feltekert zsinórt átnyújtotta nekem
mit kezdjek ezzel a damillal kérdeztem
ez nem damil suttogta
ez egy ránc
szükséged lehet még rá
de többet nem mondott
különös éjszakát feszítettél közénk.
szemedbe nézek, létra göndörödik elő a pupilládból,
körömnyi tűzoltók másznak le rajta, mögöttük fáradt füst,
akár a novemberi köd. most olthatták el a lelked.
egy fiú halott galambokat dobál a tetőről.
egy lány fehér krétával rajzolja körbe alvó párját.
gyertyát hozol, azt kéred, űzzem el végleg az éjszakát,
de csak használt gyufákat tudok felköhögni.
árnyait űzném régi gyötrelmeknek
