KulturSzalon

 

ez megint egy olyan reggel

egy olyan... "nem is vagyok felkelős"

amikor minden olyan ismerős és olyan idegen

amikor hidegen arcomba ásít a szobám

csak bámulok rám a tükörben

amikor még meg sem fürödtem

és le sem mostam még magamról az éjszakát

 

Komáromi János verse

 

 

Az évek egyre mennek, kinyílik a szemed,

rájössz, te vagy a láng és benned él hited.

Keresed az életben, hová visz az út,

tovább sodor a tűz, a szíved is kigyúlt!

Hajt egy könnyű álom, a csillagokba fel,

ifjú lelked vágya az egekig emel.

Ne nézz hátra többé, hogy múltad hol kísért,

menj előre bátran, míg célodig elérsz!

 

Bodnár László verse

 

éhes murénák leselkednek az utcai telefonkagylókból

szemük a masinába dobott pénzérme unottságával csillan

olykor tátott szájjal nekiiramodnak és elnyelik a

telefonba suttogott szerelmes szavakat

így megy minden szeretlek veszendőbe itt s végül széthordják

a lélek lim-lomjait a mennyguberálók akik még a glóriát

is képesek beolvasztani valahogy sőt

a kidőlt villanyoszlopot is megfésülik

 

Az idő csak ficánkol és elenyész

Filmkocka módjára pergeti szét

Aki nem nyergelt át igazság lovára

Vagy földig tiport holnapnak próbája.

 

Akinek hontalanság lepte arcát

Kiben vággyá érett meg a halál,

Annak kell a legjobban evezni

Óceán jeges vízét kirekeszteni!

 

Pákh Tamás verse

 

 

néha még eszembe jut ő is
persze
olyankor zavartan éjszakai álmokat
dugdosok a kezembe nyomott újság
lapjai közé a reggeli buszon
gyorsan körbetekintek ki látta
a csalást
egy tekintet sem vall
én pedig csak figyelem ahogy
a népfürdő utca recsegő mikrofonhangon
átúszik kollektív arcukon
persze az enyémen is

 

Ha testünk egy darabka földből él,

könnyen összefújhat minket a szél.

Ami közös bennünk, annyi hogy

mindketten szárnyalunk olykor:

Te felemeled csöppnyi tested,

én lebegtetem ökölnyi szívem.

Pákh Tamás verse

 

 

Távolból hallom a tavasz halk neszét,

gyengéden hívogat, zöldellőn a rét!

Látom rügyezni hűs fáknak bimbaját,

ébredő mezőknek harmat bársonyát!

 

Téged látlak ott, mint sellő futsz tova,

hajadon a szél a tavasz vándora!

Így maradsz Te meg az élet angyala,

szép fejedre hull a hajnal bíbora!

 

 

Gyűrött színek lobognak a szélben.

Egymáshoz öltött csíkok,

mint varratok egy szíven.

 

Piros, 

mint az ajkak forró csók után,

mint szégyen pírja az ártatlan arcán,

mint alkonyi szélben a lebukó napkorong,

mint a remény sugara ébredő hajnalon.

 

Komáromi János verse

 

 

 

Az első tánc a születés,