KulturSzalon

Üres. Szürke. Néma és hideg.
Nem mozdul a test, a tekintet rideg.
Üveges mimikák, a szem kopog,
az érzékszerv csak bámul, de nem forog.

Láncok húzzák a kezet és a lábat,
titkok zárják össze néma számat.
Erőtlen görnyed a gerinc, a tartás torzul,
a lélek még kapar, majd magába fordul.

Az agy zsúfolt, most feladja küzdelmét,
a szív pedig elkongatja utolsó ütemét.
Koppan az értelem, most távozni készül,
a szellem csak kering; szédül, csak szédül.

Szokolyi Zsófi verse