KulturSzalon

Németh Szilárdot néztem a tévében. Ma reggel az volt a benyomásom, hogy több figyelmet érdemelne tőlünk, berzenkedő értelmiségiektől. Kimondja azt, amit a politikustársai legföljebb sejtetnek. Egyik ellenfele, Szigetvári Viktor „a Fidesz beszélőgépének” nevezte. Ebből annyi igaz, hogy amit Orbán Viktor pártelnök és miniszterelnök a maga cizellált, kenetes módján körülír, azt ő lefordítja a nép nyelvére. Nem is az a továbbgondolásra ingerlő, hogy a birkózó külsejű férfiú „kitakarítaná” az „álcivileket” a közéletből. Ez csupán mitesszer a rendszer ábrázatán. Arra érdemes figyelni, ami a tudatában csapódik le a kormánypárti államelméletből.

 

A képviseleti demokrácia túlhajtása úgy foglalható össze, hogy az számít, akit megválasztottak. Akit nem választottak meg, mint például a fennálló viszonyok elemzésétől (bírálatától) sem idegenkedő civilt, az ne szóljon (pofázzon) bele a nép nevében döntő hiteles (legitim) személyiségek dolgába. Az érvelés azért érint érzékenyen, mert a megválasztott politikusok az „álcivilek” elmarasztalásával azonos eszmefuttatással tartanák távol az újságírókat is. Elvégre bennünket sem választott meg senki, mindössze a médiumtulajdonos választott ki, hogy bírjuk szóra a döntéshozókat. De ha ennyi elismerhető Németh Szilárdék filozófiájából, miért nevezzük az újságírókat a nyilvánosság képviselőiének?

 

Azért, mert egy politikai csoport túlhatalomra tett szert, és ellenőrzése alá vonta a parlamenti ellenzéket. Ha viszont a törvényhozás nem ellenőrizheti a végrehajtó hatalmat, az igazságszolgáltatás pedig csupán szórványosan minősíti a tevékenységét, a nyilvánosság kétségkívül nem választott képviselői és intézményei: a szerkesztőségek és civil szervezetek veszik át a két hatalmi ág ellenőrző funkcióját. Innen nézve érthetőek igazán Németh Szilárd ismétlődő kirohanásai a társadalmi kontrollt pótló szakemberek ellen. Mindazonáltal fölindulásaiban ellentmondás rejlik.

 

Azt követeli például, hogy a törvényhozás vesse alá vagyonvizsgálatnak az „álcivileket”. Csakhogy vagyonbevallásra a nép választott képviselőit kötelezi a törvény. Logikus is, hogy adjanak számot arról, vajon nem a közpénz megcsapolásából gyarapítják-e az ingatlanjaikat és az ingóságaikat. A civileket (és újságírókat) azonban a kormánypárt nem tekinti megválasztottnak. Oké, de akkor nem is kérheti számon rajtuk a rájuk nem bízott közvagyon megsarcolását.