KulturSzalon

Először azt vettem észre, hogy vonzanak az okos emberek mondatai. Később meg azt, hogy a buta embereknek is lehetnek érdekes megnyilvánulásaik. Ekkor kezdtem gyűjteni a legjobb és a legrosszabb mondatokat, amelyek két évtized alatt lassanként könyvsorozattá álltak össze.

A szállóigék egyik törvényszerűsége, hogy elhangzik egy figyelemre méltó gondolat, de gyakorta nem az válik híressé, amit az illető mondott, hanem ami szájról szájra terjed belőle. Akaratlanul is továbbítjuk, formálgatjuk, és mire lecsiszolódik, mindig akad valaki, aki a nevére veszi. Az író Molnár Ferenc cinikusan fejezte ki a privatizációt: „Mától kezdve én mondtam.” Például A tét című ATV-s vitaműsor egyik mértékadó személyisége, Gerő András a legutóbbi adásban imigyen hozta szóba Gyurcsányt: „A Demokratikus Koalíció hajóján a vitorla és a ballaszt ugyanaz.” Vagyis az új parlamenti párt aligha jöhetett volna létre Gyurcsány Ferenc nélkül, ám a kibontakozásnak szintén ő az akadálya: a kormányzati teljesítménye. Az ellentmondás rátapint a lényegre, részletei azonban pontosításra szorulnak.

Gerő tehát a Demokratikus Koalíciót egy vitorláshoz hasonlítja, és a rögtönzés hevében a ballaszt kifejezést használja. Ami nem föltétlenül azt jelenti, amire szükség volna az ellentmondás kibontásához. Eme idegen szónak ugyanis van olyan jelentése, hogy fölösleges, oda nem illő nehezék, amit ki kéne dobni a hajóból. Csakhogy a vitorlás másként működik. Az árbócra felhúzzuk a vitorlát, hogy duzzadjon a szélben, amikor viszont kiérünk a Balaton közepére, élvezni akarjuk a napsütést és az arcunkat simogató szellőt. A „mancsaft” parancsnoka ekkor ereszti le a vasmacskát, hogy ringatózzunk egy kicsit.

A történész védelmében azt állítom, hogy a beszélgetés hevében ritkán gondoljuk végig a mondandónk minden elemét. Ezeket a mozzanatokat azok gondolják végig, akik hallottak bennünket, és a kávéházi márványasztalnál vagy a kocsmai pulthoz támaszkodva farigcsálják a megállapításunkat. Az én változatom például így hangzik: „A Demokratikus Koalíció hajóján a vitorla és a vasmacska ugyanaz.” A maga idejében mindkettőre szükség van, egyik sem ballaszt. Nem biztos, hogy erre az összefüggésre gondolt Gerő András, de az ő szellemes hasonlata nyomán én erre gondolok. Akkor most melyikünké a közösen szállóigévé finomított mondat?