KulturSzalon

Tegnap három órát töltöttem a MAME összejövetelén. A rövidítés mögött szakmai és civil szervezetet rejlik. A Magyar Médiafogyasztók Egyesületét szeptemberben alapítottuk néhányan: médiaszociológusok, médiatörténészek, médiamenedzserek és médiatanárok, mert úgy találtuk, hogy a nézők, hallgatók, olvasók érdekeit nem képviseli senki.

Több évtizedes játék, hogy a médiapolitikusok az állam akaratát igyekeznek rátukmálni a médiában dolgozókra, akik közül elég sokan vannak, akik nem hagyják magukat. S mert foglalkozásuk a kommunikáció, a viszonylag csekély, Magyarországon huszonötezres létszámuk ellenére is képesek a nyilvánosságot befolyásolni. A két hivatásrend tagjai elszórakoznak egymással, és a médiaháborúskodás közben észre sem veszik (vesszük), hogy a médiafogyasztók milliós tábora háttérbe szorul, pedig állítólag neki készülnek az újságok, a rádió- és tévéműsorok.

A többi alapító motívumait nem kérdeztem, magamról azonban tudom, hogy némi lelkifurdalásból csatlakoztam a MAME-hez. Ezért sem sajnáltam rá az időt, pedig elnyúlt a beszélgetés. Egyelőre ugyanis nem igazán érezzük a médiafogyasztókat. Mi is azok vagyunk, persze, csak a tudatosabbik fajtából, holott nem föltétlenül azokat kellene képviselnünk, akik már megtanultak válogatni. Olyan emberek szemével kéne olvasni és nézni, fülével hallgatni a médiumokat, akik beérik a tájékoztatással, noha érdemes volna kihasználni a tájékozódás csatornáit, hogy saját véleményük lehessen. S mert a végrehajtó hatalom mostanában inkább szűkíti a tájékozódás lehetőségeit, adott számunkra a feladat.

Tegnap sok téma került terítékre, és bármiről beszélgettünk, még nem jutottunk el odáig, hogy megkérdezzük magunktól: vajon ezt miért hoztuk szóba, ennek mi köze van a médiafogyasztáshoz. Utólag rájöttem, hogy mindegyiknek volt valami köze hozzá, csak éppen meg kéne tanulnunk az átlagos médiafogyasztó fejével gondolkodni. Különben nem képviselhetjük az érdekeit az állami médiapolitikával, olykor még a médiaszakmával szemben is. A szeptemberi elképzelések között volt olyan, hogy idén februárban konferenciát szervezünk a médiafogyasztásról, csakhogy kicsúsztunk az időből. Nem baj, ha később hozzuk össze a tanácskozást, ha addig is műhelyvitákon kapisgáljuk, hogy mi foglalkoztatja a nézőket, hallgatókat, olvasókat.