KulturSzalon

Tegnap délután egymás mellett álltunk a református temetőben. Laci, a nyugalmazott mérnök és én Vámos Károlytól, gimnáziumi némettanárunktól búcsúztunk. Utána kiültünk a Kecskemét központjában lévő panzió teraszára. Ő búzasört ivott, én Heinekent, és megállapítottuk, hogy nyolc évig voltunk osztálytársak: az általános iskola felső tagozatán meg a gimnáziumban. Arra kértem Mérnök Lacit, hogy egészítse ki a hézagos emlékeimet.

Olvastam ugyanis egy interjút a Magyar Televízió néhai műsorigazgatójával, amelyben Sándor György kifejtette, mi történt vele 1938-ban. Az országgyűlés elfogadta A társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról szóló törvényt, amely húsz százalékban szabta meg a kereskedelemben, a pénzügyi szektorban, az iparvállalatoknál és a szellemi életben alkalmazható zsidók arányát. Másnap Stern Gyuri, a kőbányai Szent László Gimnázium nyurga és jó labdaérzékű tanulója elindult az iskolai kosárválogatott edzésére, de pályára nem léphetett, mert „Dragollovics tanár úr” közölte vele, hogy már nem tagja a csapatnak. A volt műsorigazgató nem részletezte, vajon az edző kárörvendve vagy sajnálkozva tanácsolta-é el, csupán azt fűzte hozzá, hogy elesett a háborúban.

Arról beszélgettünk a panzió teraszán, hogy az ötvenes évek második felében tanított bennünket egy Dragolovich Gyula nevű testnevelő tanár. Ötven körüli volt, és tudtuk róla, hogy fiatal korában az ország egyik legjobb rúdugrójának számított. Mérnök Laci emlékezett arra is, hogy Draxi mesélt a hadifogoly-táborról. Összegezzük tehát: az 1938-as kőbányai Szent László Gimnázium és az 1960-as kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola testnevelő tanárát Sándor György szerint Dragollovicsnak hívták, szerintünk Dragolovich Gyulának, és a negyvenes évek elején katonáskodott. A nyilatkozó műsorigazgató úgy tudta tavaly bekövetkezett haláláig, hogy Draxi tanár úr elesett a háborúban, holott „csak” fogságba esett, és amikor hazakerült, nem a régi iskolájában tanított tovább, hanem a Duna-Tisza közi városban kezdett új életet.

Mellesleg iskolánk tornatermét a Kecskeméten állomásozó szovjet csapatok gabonaraktárnak használták. Ezzel magyarázható, hogy rossz időben nem az udvaron, hanem az osztályteremben hajladoztunk. Draxi tanár úr olyan gyakorlatokat talált ki, amelyek szervesen kapcsolódtak a csővázas, fa részében összefarigcsált iskolapadhoz.