Jelenlegi hely
Egy bohóc vallomásai
2012. december 12. 08.55 | költőrp
Játszottam én víg Bohócot,
kinek könnye sose hullott!
Ütött a sors, jót nevettem,
aki bántott, azt szerettem!
Száz pofonját arcom állta,
nem mutattam mintha fájna!
Titkoltam, ha szívem szenved:
„Ne gondolj rá, majd felejted”!
Leckém immár megtanultam,
nincs barát a búban, bajban!
Színészkedtem a porondon,
a közönség, hogy mulasson!
Festett arcom nézd, csak álca,
múltam árnyát figurázza!
Önnön magam görbe tükre,
így mutat rá szebb jövőmre!
Bodnár László verse
