KulturSzalon

Sápadt könny szemében,
a fehérlő bánat.
Borongó szavakból,
sárga magány árad.

 

Feketén szomorú,
habja most a csöndnek.
Megfagyott dallamok,
Jégszívére ülnek.

 

Itt áll ő egyedül,
Őszelő zöld fényben.
Barna kis versikék,
zizegnek lelkében.

 

 

A költő, ha árva,
színekről álmodik.
Aranyos tollával,
megfestve vágyait.

 

Mégsem tud sötétet,
ördögit alkotni.
Palettabékesség,
szeretet fényei.

 

Égre ír minékünk,
Gondolatszivárványt.
Megnyitva szíveink,
Széplélek oltárát.