KulturSzalon

Csőstül kapom a hozzászólásokat. Ha egy kommentelő fidesznyiknek nevez, mert felületesnek vélem a volt miniszterelnök történelmi műveltségét, azt nem veszem komolyan, elvégre a nicker ahhoz is gyáva, hogy az igazi nevén fejtse ki az álláspontját. De ha olyan ember neheztel rám, akivel még az egyetemről ismerjük egymást, az már gondolkodóba ejt. Milyen is a viszonyom Gyurcsány Ferenccel?

Nem személyes és nem érzelmi. Nem háborít fel, és nem ragad magával. Ha közös légtérben vagyunk, és beveti a szónoki fogásait, hat rám a teremben, amidőn azonban kilépek az ajtón, tűnődni kezdek. Mit is mondott? Hogyan mondta? Idestova évtizede gyűjtök anyagot a Gyurcsány-jelenség megértéséhez. Van egy hatszáz oldalnyi kéziratom arról, hogy mit mondott, és mit mondtak róla. Némelyik gondolata hasonlat vagy metafora. Elismerem, hogy akik csápolnak neki, azoknak a helyszínen nem föltétlenül villan be a mondatok történelmi vagy művelődéstörténeti háttere. De tehetek én arról, hogy nekem viszont bevillan? Milyen képzetek társulnak hozzájuk?

Itt van például Gyurcsány Ferenc szombati szónoklata a pesti Egyetem-téren. Felszólította a bírákat, hogy „őrizzék a jog időnként pislákoló lángját”. A Vesta-szüzek ötlenek föl, akiknek a római birodalomban csakugyan lángot kellett őrizniük, miután tíz évig tanulták a tiszteletre méltó mesterséget. A szónok felszólította volna a taláros Vesta-szüzeket itt, nálunk, hogy ne menjenek kurvának? Hm. Aztán kifejtette, hogy „A demokrácia minden, a párt semmi.” Ennek forrásáról, a német szociáldemokrata ideológusról, Eduard Bernsteinről tegnap külön jegyzetet írtam. Aki kíváncsi a történelmi párhuzamra (és ellentmondásra), annak figyelmébe ajánlom.

Aztán a szónok utalt az ukrán válságra és az Orbán-kormány magatartására, mondván, hogy „Nem akarunk hullarabló nemzet lenni.” Erről meg gróf Teleki Pál jut eszembe, aki nem viselte el, hogy a magyar-jugoszláv megnemtámadási szerződés ellenére Horthy kormányzó átengedte országunkon Hitler csapatait. A miniszterelnök búcsúlevélben hozta szóba a hullarablást, és szégyenében agyonlőtte magát. Hogy is van ez? Putyin rajtunk keresztül rohanná le Ukrajnát? Miért kerülne ennyit, ha országa határos Ukrajnával?

Bármelyik párhuzamot bontjuk ki, azt veszem észre, hogy a szónok elfelejtette tovább gondolni. Máskülönben megszűrte volna őket. Hát ez az én gondom a Gyurcsány-jelenség értelmezése közben, kedves egyetemi évfolyamtársam.