Belépés
Beküldés
Jelenlegi hely
Hány nyelven beszél Szijjártó Péter?
Azt hittem, hogy ma reggel Orbán Viktor hangjára ébredek. Agyamba szófoszlányok szűrődtek be: a „felelőtlen”, a „felháborító” és a „sumákolnak”. Aztán teljes mondatok is, például az, hogy „A politika megerőszakolta az európai jogot.”, meg az, hogy „Azért hülyének ne nézzenek minket!”
A szöveg ismerős volt, és mire fölocsúdtam, már tudtam is, hogy tegnap Szijjártó Pétertől hallottam valamelyik tévéhíradóban. Most akkor a miniszterelnök utánozza a külügyminisztert, vagy a külügyminiszter a miniszterelnököt? Ez volt az a pillanat, amidőn a Vasárnapi Újság interjúalanya idegesen nevetve jellemzett valakit. Orbán szokott így beszélni. De ha a miniszterelnök gurgulázó mellékzöngével jelzi, hogy valaki nevetséges dolgot mondott, miért a felháborodását, méltatlankodását, neheztelését, szörnyülködését kifejező szavak?
Ekkor jöttem rá, hogy nem is ő beszélt, hanem a magasabb hangfekvésű és a mondatok végét felkunkorító Szijjártó Péter. Kiderült, hogy Tallinból tért haza, az uniós külügyminiszterek összejöveteléről. Nem csoda, ha utánozza a főnökét, akinek 2010-től a szóvivője volt, ezért nevezte Schiffer András, az LMP akkori társelnöke „a kormányfő hasbeszélőjének”. (Fejér Megyei Hírlap, 2011.04.23.) Azon tűnődöm, hogy egy XXI. századi külügyminiszternek hány nyelven kell beszélnie? Szijjártó úr bizonyára boldogul a nemzetközi érintkezés nyelvén, de angolul miként van az, hogy sumákolnak azok a fránya brüsszeliták.
Hadoválnak, hamukálnak, hantáznak, linkelnek, rizsáznak, sóderolnak,
süketelnek, vakerálnak. Egyszóval mellébeszélnek. Talán a diplomáciai
kapcsolatteremtéshez tartozik a szleng ismerete is? Vagy külügyminiszterünk
Tallinban és más nemzetközi fórumokon sima beszédűnek mutatkozik, amikor
azonban hazajön, kiömlik belőle mindaz, amit visszafogott az uniós fődiplomaták
társaságában? Itthon veszi elő a kocsmai modorát, és a nyilvánosság fórumain fejti ki,
hogy őt mennyire kihozta sodrából a téma, jelen esetben a luxemburgi uniós bíróság
ítélete az úgynevezett kvótaperben?
Vajon a felháborodás ízes szavait tanítják-e alma máterében, a Corvinus
egyetem nemzetközi szakán? És ő tanítja-e a dunaújvárosi főiskolán, ahol a
kormányzati kommunikáció óraadó tanára? E sorok írója idestova negyedszázada
foglalkozik kommunikáció szakos diákokkal, a Szijjártó-féle kézikönyvvel azonban
még nem találkoztam. Ebből is látszik, hogy nyelvújításban elmaradtam az első számú
magyar diplomatától.











