KulturSzalon

Tegnap este, egy tévés vitaműsorban érdekes összefüggésre hívták föl a figyelmet. A digitális sajtóban dolgozó újságíró szóba hozta, ha egy magyarországi párt kormányon van, meg akarja adóztatni az internetet, ha viszont ellenzékben, akkor tiltakozik a világhálós szolgáltatások „megsarcolása” ellen. Az ellentmondást nem bontotta ki, talán nekem sikerül. 

 

A múlt század hatvanas éveiben kitört a kubai válság, a Szovjetunió interkontinentális rakétákat helyezett el az Egyesült Államok keleti partjától köpésnyire lévő szigetországban. A rakéták hatótávolságán belül volt Washington, benne a Pentagon is. Márpedig az amerikai hadseregnek 147 támaszpontra tett szert világszerte, és ha egy ballisztikus lövedék megsemmisíti a hadügyminisztériumot, a hálózat irányíthatatlanná válik. Kapóra jött egy polgári találmány, amely a központ kikerülésével kapcsolta össze az egyetemi tanszékeket. A politikai válságot végül is elhárította Kennedy elnök, bécsi tárgyalópartnere, Hruscsov szovjet pártfőtitkár kiüríttette a kubai rakétasilókat. 

 

Az internetnek elnevezett digitális rendszer pedig visszaköltözött a civil gyakorlatba. A Ford-művek ekkoriban építette ki a földkerekség számos pontján az amerikainál olcsóbb munkaerőt foglalkoztató autó-összeszerelő részlegeket, és a világháló révén tartotta velük a kapcsolatot. A még civilebb magánzók nagyjából húsz éve aknázhatják ki az internetben rejlő lehetőségeket. Mi némi késéssel, a kilencvenes évek végén kapcsolódtunk a világhálóhoz, ehhez képest azóta fölverekedtük magunkat a középmezőnybe. Napjainkban minden második magyar választópolgár tájékozódik az interneten.

 

A tapasztalatok azt sejtetik, hogy minél kevésbé korlátozzák a világhálót, annál többen képesek szabadon tájékozódni. És minél több akadályt gördítenek a digitális tájékozódás elé, annál kevésbé demokratikus (fékekkel és ellensúlyokkal ellenőrizhető) a politikai rendszer működése. A legutóbbi fél évtizedben megismert centrális erőtér lényege a központosítás, miközben az internet a decentralizálás fokmérője. Az utóbbi illik a decentralizált Egyesült Államok szövetségi és a második világháború után amerikai mintára szintén decentralizált Német Szövetségi Köztársaság tartományi rendszeréhez. Nem illik viszont a volt szocialista országok központosító hagyományához. Csodálkozom is, hogy Orbánék csupán a harmadik kormányzati ciklusukban kísérleteznek az internet megadóztatásával, amelyet ellenzékben még sarcolásnak neveztek.