KulturSzalon

A nap hírét a Népszabadságban olvastam. (F.Gy.A.), akit a szakmában Fegyának nevezünk, valójában azonban Fekete Gy. Attila azt adta közre, hogy bajban van egy magyar újságíró és vele együtt a hazai nyilvánosság.

 

A történet dióhéjban az, hogy néhány hónappal ezelőtt Oszter Sándor színész az autójával kidöntött egy oszlopot. Némi titkolózás után kiderült, hogy ittasan vezetett, az ügyvédje mégis azt firtatta, vajon a bulvársajtó kitől szerzett tudomást a „bizalmas” információról. A Blikk egyik munkatársát tanúként idézték be az ügyészségre, csakhogy ő nem adta ki a forrását, valószínűleg egy rendőrt. Törvény mondja ki ugyanis, hogy ha egy „fontos” bizonyíték más módon nem szerezhető be, bíróság kötelezheti a nyilvánosság képviselőjét a kiszivárogtató leleplezésére.

 

Igen ám, de a következő kihallgatáson az újságíró ismét megtagadta a forrás kiadását. Ekkor elvették tőle a telefonját, és a benne lévő adatokat lemásolták. Az ügyészség most már alighanem tudja a kiszivárogtató nevét, foglalkozását, talán még a rendfokozatát is. Attól válik izgalmassá az ügy, hogy tudomásom szerint eddig a magyar sajtó egyik munkatársán sem kérték számon a kiszivárogtatót. Az amerikai médiából viszont tudhatjuk, hogy a tengeren túl nem egy kolléga, sőt kolléganő vállalt börtönbüntetést, mert nem adta ki a forrását. Azon tűnődöm, vajon Oszter Sándor személye vagy oszlopdöntése van-e annyira fontos, hogy színvallásra kényszerítsen egy újságírót.

 

Soroljam a sokkal fontosabb, ráadásul a közéletet is megrázkódtató ügyeket, amidőn csakugyan meg kellett volna keresni a kiszivárogtatót, az ügyészség azonban a füle botját se mozdította? Nem egy esetben éppen hozzá vezethettek a szálak, ezt sejteti például a Magyar Nemzet szerkesztési gyakorlata. Azon se lepődnék meg persze, ha kiderülne, hogy 2002 és 2010 között a másik politikai oldalon szintén akadt példa hatósági kiszivárogtatásra. Az is felötlik, hogy miért éppen most teremtett precedenst az ügyészség? A Népszabadság bűnügyi tudósítója szerint az újságíró vegzálása (és a kiszivárogtató utáni hajsza) üzenet a média számára: „így jár az, aki védett emberek bűnei körül kutatgat”. Lehet, hogy így van. De vajon egy színész mitől számít védett embernek? Csak tán nem a vadász-szenvedélyétől és magasabb körökben szerzett kapcsolataitól?