KulturSzalon

mióta megszületett a Létező
azóta kerestelek
tudatom nem volt még
de már akkor szerettelek

 

*

 

amikor még csak sodródtunk a Véletlenek Viharában
minden részecske fényében arcod láttam
amikor kigyúltak a Lelkek Lángjai
már akkor akartam hangod hallani

 

a Teremtés azonban máshogy rendeltetett
ami összetartozott az messzire vettetett
a Teljességnek akkor nem volt még ideje
eszmélő ösztöneimnek nem volt még ereje

 

de hiába volt a távolság időben és térben
a Vágy megszületett bárhol és bárhogyan is éltem
a törekvés egyre hajtott kiteljesedni
a teljesség általunk akart beteljesedni

 

*

 

kerestelek mindenütt...

 

kerestelek
az imák elhaló hangjában
kerestelek
a mindennapok zajában

 

kerestelek
földre-hulló tócsák iszamós mélyében
kerestelek
a mindent elnyelő Idő méhében

 

kerestelek
eszeveszett őrültként egyre rohanva
kerestelek
sírva-kesergőként soha fel nem adva

 

kerestelek
ott ahol lángoló vágyaim széttéptek
kerestelek
ott ahol a nappalok éjjé égtek

 

kerestelek
a remény utolsó leheletében
kerestelek
a háborúkban és békékben

 

kerestelek
önmagamban és mindenki másban
kerestelek
bűnben és feloldozásban

 

kerestelek
csendben és őrjítő zajban
kerestelek
örömben és fojtogató bajban

 

kerestelek
új életekben, új alakokban
kerestelek
régi vágyakban, régi halálokban

 

 

kerestelek mindenütt...

 

*

 

végül egymásra talált ami egymásért teremtetett
vakító villanás kapcsolta össze ami csak együtt létezhetett
megszületett két fél-létezésből az Egyetlenné Egységesült
ami összetartozott a Teremtéskor, az ismét egyesült