KulturSzalon

Nem becsülném le Kövér László felkészültségét azzal, hogy a Magyar Katolikus Rádióban nem volt képes tartalommal kitölteni a rendelkezésére bocsátott hatvanvalahány percet. Társadalomtudományi műveltségéből telt arra, hogy figyelemre méltó gondolatmenetet fejtsen ki a médiáról. Igazán kár, hogy ezt befejezetlen, elharapott mondatokban adta tudtunkra. Vállalva a félreértés kockázatát, megpróbálom összefoglalni, mire vágyik három közjogi méltóságunk közül az egyik.

 

Az országgyűlés elnöke szerint nálunk, de világszerte is dívik a pártosság. Nem derült ki azonban, hogy ennek örül-e, bár az újjászervezett közmédiát a Simicska-birodalom és a baloldali ellenzék elfogultsága között képzeli el. Azon az alapon tekintené pártatlannak, hogy köteles a kormány nótáját fújni. Ebben van annyi igazság, hogy a kormányt kétségkívül kormánynak nevezik, nem pedig pártnak. S most olyan idézet következik, amit igyekeztem szó szerint lejegyezni: „Az újságírók és a tulajdonosok ’sajtószabadsága’ arra vonatkozik, hogy a valóságot ne megismertessék, hanem alakítsák. A politikai szereplők közé kéredzkednek anélkül, hogy választáson estek volna át.”

 

Az eszmefuttást így fordítanám magyarra: a médiatulajdonos szolgálatában álló újságírók nem elégednek meg azzal, hogy az olvasókkal, nézőkkel, hallgatókkal megismertetik a valóságot, a fránya véleményükkel még a politikán is változtatni akarnak, holott őket nem hatalmazta föl senki erre, a választópolgárok végképp nem. Ez korántsem elszigetelt álláspont, kéttucat hasonló megjegyzést gyűjtöttem össze konzervatív értékrendszerű személyiségektől. Illik tehát komolyan venni, még akkor is, ha kilóg belőle a lóláb: az újságíró maradjon a kaptafánál - ne értelmezzen, szorítkozzon inkább a tudósításra. Azok szokták ezt állítani, akik nincsenek tisztában az újságírás mibenlétével. Azzal ugyanis, hogy bedolgozzuk magunkat egy témakörbe, és megküzdünk azért, hogy értelmezhessük is a megismert (és megismertetett) összefüggéseket.

 

De csupán ama politikusok korlátoznák a nyilvánosság képviselőit az állásfoglalásban, akik épp hatalmon vannak. Amidőn ellenzékbe szorulnak, szükségük lesz az újságírók politikát alakító képességére, mert a hatalomban lévők igyekeznek őket kiszorítani a nyilvánosságból. Elképzelhető persze, hogy e kettős mentalitás Kövér Lászlót nem jellemzi. Van ő annyira őszinte, hogy ellenzékben is utálná az újságírókat.