KulturSzalon

 

„Tizennyolc esztendős kamasz indul el Nyíregyházáról 1896-ban, hogy meghódítsa a fővárost. Kudarcokkal és sikerekkel tarkított budapesti életének a keretei is nagyon vegyesek voltak: józsefvárosi albérleti szobáinak ablaka alatt még kakas kukorékolt, első házassága a Terézvárosba vitte, ahonnan erzsébetvárosi szállodákba menekült. Élvezte a Margitsziget főúri eleganciáját, hogy végül hajótöröttként érjen partot Óbuda nyomorúságos végvidékén. Mindeközben nem volt olyan szeglete a városnak, ahol meg ne fordult volna, amelyről ne lett volna legalább néhány tűpontos, költői szava. Szegődjünk a nyomába, nézzük kicsit az ő szemével dédapáink színes-szagos metropoliszát." Saly Noémi

 

Időpont:       2015. október 14. (szerda) 14 óra – középiskolásokat is várunk

2015. október 14. (szerda) 17 óra

 

Helyszín:      Jósa András Múzeum (Nyíregyháza, Benczúr tér 21.)

 

A belépés az előadásokra díjtalan.

 

 

 

Irodalom- és kávéháztörténész, Budapest-történész, a budapesti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa.

 

Dédapja és nagyapja építész, édesapja rádiós és haditudósító volt. Felmenőit több mint 150 év köti Budapesthez. Szenvedélyesen szereti e lüktető várost minden szépségével és hibájával együtt. E szeretete és szenvedélye kutatásaiban és írásaiban is megmutatkozik.

Alapító tagja a Nagy Budapest Törzsasztalnak, több évig volt a Magyar Kávéház Alapítvány elnöke is. A Budapest folyóirat olvasószerkesztője, számos kulturális blog társszerzője. Járja a világot, s szinte minden földrészen megfordult már.

Tanított középiskolásokat, kollégiumi tanárként is tevékenykedett, s közel 12 évig a Szegedi Tudományegyetemen francia irodalmat tanított.

 

Egyik kedvenc írója Krúdy Gyula, s most sorsuk összefonódik azáltal is, hogy a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum abban az épületben tárja fel a múlt titkait, ahol az író életének utolsó három évét töltötte.

"Nekem soha nem volt otthonom..." Krúdy Gyula budapesti életének színterei címmel kiállítást hozott létre a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban (Budapest), melyhez kiállítási katalógust is készített.

 

Több önálló kötete jelent meg. Nevét jegyzik társszerzőként, szerkesztőként, fordítóként, esszék, kisprózák és tanulmányok írójaként, valamint dokumentumfilmek forgatókönyvírójaként is. Fordítóként elsősorban vallástörténeti, antropológiai, filozófiai művekkel foglalkozott, többek között olyan szerzők műveit átültetve magyar nyelvre, mint Mircea Eliade, Marcel Mauss, Lévi-Strauss vagy Georges Vajda.

 

Magával ragadó stílusa és sokrétű tudása igazi élménnyé varázsolják előadásait.

 

 

Az alábbi díjakban részesült:

Podmaniczky-díj 2005

Zolnay László Pest-Buda díj 2005

a Kultúraközvetítők Társaságának Fehér Rózsa díja 2006

Budapestért díj 2008

 

Néhány önálló kötete:

Pesti csodabogarak. Ab Ovo Kiadó, 2005

Törzskávéházamból zenés kávéházba. Séta a budapesti körutakon. [A Népszabadságban 2002 márciusától 2005 márciusáig megjelent cikksorozat egybegyűjtve.] Osiris Kiadó, 2005.

A Tangókirály. Kalmár Pál regényes élete. 29S Műhely, 2012

               

 

 

 

 

 

 

Engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam Saly Noémi saját magát bemutató írását:

 

 

„Budapest, 1956. június 7.

Az Úr nagyjából a következő recept szerint járt el. Végy egy jó nagy országot, mondjuk az Osztrák-Magyar Monarchiát, válassz találomra egy-egy emberpéldányt a kezed ügyébe akadó összes nemzetiségből, felekezetből és rangosztályból. Küldd mindet Budapestre, gyúrd össze a lecsúszóban lévőket a felemelkedőkkel, a vándorkedvűeket a röghöz kötődőkkel, a gyengéket az erősekkel. Mérd bőkezűen a jót, a rosszat. Ebből a tésztából 1956 nyarán ki fog sülni egy lánycsecsemő. Rakd ki egy erkélyre a város közepén, hadd nézelődjék.

Tabáni fákon voltam kismajom. A rabság ízével a Gellérthegy utcai elemi szűk folyosóján ismerkedtem meg, ahol a szünetekben párba állítva, sípszóra sétáltattak bennünket. Az igazság bonyolult mivolta őrsi foglalkozás és hittanóra között, a 63-as villamos peronján derengett föl, élet és halál összetartozása pedig azon a tízperces úton, amely a Farkasréti temető hátsó kapuján át vezetett vasárnaponként a papa sírjától nagyika húsleveséig. Az első pulim megmutatta, hogy kell állandóan figyelni a világra. Feltételek nélküli, jókedvű alázatot a Szilágyi gimnázium kórusában tanultam. A szegedi egyetemi évek alatt kiviláglott, hogy mégse én vagyok a leghülyébb, továbbá hogy nem is akkora dráma, ha az ember nőnek született. Sőt az se lesz baj, ha netán magára marad, polgári háztartások tündéri romjai között, három szobányi könyvvel és egy köbméter családi fényképpel.

Hátamon a zsákom, láttam a compostellai katedrálist és az ösküi körtemplomot, a Taj Mahalt, a World Trade Centert és a maszáj kunyhókat, az Aconcagua csúcsát és a Grand Kanyon fenekét. Szorgos hódokat a Tűzföldön, tenyérnyi pillangókat az Iguazú-vízesésnél, ugróegeret a Szaharában, mormotát a Vogézekben, bálnát, delfint, medvét, őzet, sakált, zsiráfot, tapírt, krokodilt, keselyűt, kolibrit. (Mióta a második puli meghalt, állatvilágom a balkóni gerlékből áll. De van több mint százféle növényem, gyűjtőnevükön a Zöld Horda.)

Építész dédapám és nagyapám, újságíró apám és bátyám után nemrég váratlanul egy építészeti újság olvasószerkesztője lett belőlem. Előzőleg rövid ideig gimnazistákat, majd sokáig egyetemistákat tanítottam. Lefordítottam vagy tizenöt vaskos francia antropológiai, vallástörténeti, filozófiai szakmunkát és számtalan cikket. Írtam verseket, amelyek nem jelentek meg, továbbá esszéket és tanulmányokat, amelyek megjelentek. Kávéháztörténettel foglalkozom, a régi budapesti élet elbűvölő esszenciájával. És most már sajnos könyveket kell írnom. Közben időnként kiállok arra az erkélyre, kicsit nézelődni.

 

Forrás: http://www.abovo.hu/szerzok/saly_anoemi_f.html

 

 

 

Várjuk Önöket szeretettel egy izgalmas szellemi utazásra!