KulturSzalon

A szocialista elnökjelöltek járják az országot. Egyikük arról beszélt, hogy túl van a hetvenötödik fórumon. Három hónap alatt komoly teljesítmény ez, valószínűsíthető tehát, hogy mind a négyen érzékelik az ország hangulatát. Közülük Harangozó Tamás hajlamos a nyilvánossággal is megosztani a tapasztalatait. Ma hajnalban Rangos Katalinnal, reggel pedig Krug Emíliával beszélgetett.

 

Szerinte a közérzet olyan rossz, hogy csak egy szikra kell, és robban a hangulati gyúelegy; csekély esély van arra, hogy az Orbán-rendszer békésen érjen véget. Pártja pénz, paripa és fegyver nélkül harcol a Fidesszel; szervezetének nincs központja, az MSZP képtelen professzionálisan működni. A kommunikációt például politikusok találják ki, holott ki kéne szervezni, és szakemberekre bízni. Végül arra lyukadt ki, hogy a Magyar Szocialista Párt ilyen körülmények között is képes a csodára, persze csak akkor, ha ő állhat az élére. A négy elnökjelölt közül leginkább az ő szavaiból érzem ki az egész országot.

 

A klubrádiós beszélgetésnek volt két mozzanata, amidőn Rangos Katalin föllázadt. Figyelmeztette beszélgetőpartnerét, hogy ne monologizáljon, mert amit ők ketten művelnek, az társas műfaj. Szíveskedjék arra válaszolni, amit kérdezett tőle, jelesül, hogy milyen kapcsolatot képzel Gyurcsány Ferenccel és a Demokratikus Koalícióval. Harangozó megnyugtatta, hogy később kitér erre is, most azonban fontosabb közlendője akadt. Majd némi kitérő után kényszeredetten felelt, ami úgy foglalható össze, hogy a DK-val igen, Gyurcsánnyal nem. Az atv-s beszélgetésnek is volt egy mozzanata, amidőn Krug Emília kifakadt: „Erre a kérdésre nem akar válaszolni?”

 

A két példából az rajzolódik ki előttem, hogy szakadék tátong a pártelnökségre törő szocialista politikus demokráciafelfogása és nyilvánosságszemlélete között. A polgári demokráciában elfogadják a parlamenti politikusok, vagy legalábbis tudomásul veszik, hogy az újságírók kíváncsiak. Számon kérik rajtuk a közéleti elképzelések és döntések indítékát, indokát, mozgatórugóját, okát. A néha bizony kínos kérdésekre illik felelni, de ha elég ügyes az interjúalany, a válaszba beleszőheti azt is, amit még el akart mondani. A jelek arra utalnak, hogy Harangozó Tamás másként gondolja ezt. Márpedig ha ellenzéki politikusként a nyilvánosság kétségkívül okvetetlenkedő képviselőit szükséges rossznak tartja, akkor talán a kommunikációs szakembereknek sem érdemes őt a hatalomba segíteni.