KulturSzalon

Idestova két évtizede foglalkoztat a magyar szocialisták kommunikációja, 2001-ben még egy kis könyvet is írtam róla. Feltűnt, hogy milyen gyakran cserélődtek az elnökök és az elnökségi tagok. Mire megértették, hogy mi a média, már le is váltották őket. Molnár Gyula tavaly került a pártelnöki székbe, és a kezdeti botladozások után mintha megérezte volna a nyilvánosságot. Elevenebb az arca, hatásosabb a papír nélkül előadott retorikája, mint az újdonsült vezetőtársáé, Botka Lászlóé. Nemrégiben például a kormánypárti szerkesztőségek ellen meghirdetett bojkottról kérdezték, és ezt mondta: „Ezek már nem médiák, ahogy ezt megszoktuk.” (ATV, 2017. május 17.)

 

Nem azzal jönnék elő, hogy a média eleve többes szám, bár ez is érv a róla folydogáló szakmai vitában. Inkább azzal, hogy a latinul közbülsőt, közvetítőt jelentő kifejezés a második világháború után honosodott meg a köznyelvben, amidőn a sajtó és a rádió mellé felsorakozott a televízió is. Ha nem akartuk külön-külön megemlíteni őket, akkor helyettük az összefoglaló médiát használtuk. Még inkább így van ez, amióta a három médium mellett feltűnt az internet is. A média tehát értelmezésem szerint a nyilvánosság eszközrendszere, elemei a keletkezés sorrendjében a papír alapú sajtó, a rádió, a televízió és az internet. Mindezt azért hozom szóba három héttel a pontatlanul megfogalmazott mondat elhangzása után, mert az MSZP a múlt héten új kommunikációs igazgatóra tett szert.

 

Végre egy szakember, aki diszkréten félrehívja majd a szocialista politikusokat, és elmeséli nekik, hogy valójában mit is jelent a média. A Népszava megszólaltatta Kerényi Györgyöt, aki a mai számban ezzel nyugtatta az anyagi gondokkal küszködő párt tagjait: „Csináltam én már nulla forintból is médiát.” Eddig úgy tudtam, hogy afféle zöld beruházásként ő alapította a C Rádiót, és részt vett a Vs.hu alapításában is. Azt viszont csak most, szerény elszólásából tudtam meg, hogy személyében sokkal jelentősebb szakembert igazolt le az MSZP. Olyan médiamenedzsert, aki nulla forintból csinálta az összes újságot, rádiót, tévét és persze a világhálót is.

 

Ha elfoglalja az irodáját, talán érdemes volna kifüggeszteni az íróasztala fölé Kvári Sinkó Zoltán veszprémi humorista figyelemre méltó megállapítását, amelynek révén teljesíthetné a feladatát: „Amit a médiából megtudhat az ember, azt a sajtó összezavarja. (Napló, 1996. augusztus 9.)