KulturSzalon

 

A Száguldó őrnagynak becézett focista megkedvelte a törékeny, szemüveges filozófust, és nem kedvelte meg a karót nyelt történészt. Amidőn pedig a Rákosi-hívő asszony belekukkantott a Rákosi belső ellenzékéhez tartozó filozófus jegyzeteibe, a Wekerle-telepi vagány odahajolt a barátságos öregúrhoz, és a fülébe súgta: „Vigyázz faszi, a spiné skubizik!” A nevetés mégis kesernyésre sikeredett, a cikk ugyanis abból az alkalomból látott napvilágot, hogy a kulturális tárca megvonta a támogatást a Lukács-archívumtól. 

 

Többször jártam a Belgrád-rakparti lakásban, talán nosztalgiából is. Történelem szakosként azzal bódítottam a lányokat, hogy Lukács frissiben megjelent könyvével, Az ész trónfosztásával a hónom alatt járkáltam a debreceni egyetem folyosóján. Néhány perce emeltem le a polcról, a port le kellett fújni róla. Belelapoztam, és azt vettem észre, hogy kétféle színnel húztam alá a figyelemre méltó mondatokat. A kékkel még diákkoromban, és aligha jutottam a végére, mert a csaknem hétszáz oldalas kötetből az utolsó háromszázat feketével jelölgettem. Ma már kritikusabban ítélem meg a monográfiát, mindazonáltal nélküle nem jutottam volna el a szakdolgozati témáig: Max Weber történetfilozófiájához. Talán ezzel is magyarázható, hogy a tanítványaimat el-elvittem a Lukács György lakásában, könyvei és bútorai közt kialakított kutatóhelyre, és meséltem nekik róla. Kár volna a hagyatékát ebek harmincadjára hagyni.  

 

A cikk eredetileg a Die Weltnek íródott, amelyet mellesleg a Dortmundban élő pótmamám férje minden reggel átböngészett. Megfelelt a nemesen konzervatív ízlésének. S mert a Galamus közölte a német változatot is, az a benyomásom, hogy a mulatságos mondatot („Pass auf, Kumpel, die Tussi spickt!”) félrefordították. A Kumpel inkább szakit, mint faszit jelent, a spickt pedig arra hajaz, hogy puskázik. Márpedig gyanítható, hogy a fürkésző történész nem azért kuksizott a politikai ellenfél jegyzeteibe, hogy puskázzon, hanem hogy jelentsen.