KulturSzalon

készült: 2012. február 24.-ére, "A kommunizmus áldozataira emlékezünk" című irodalmi pályázatra

Hadd mutatkozzam be.
A nevem kommunizmus.
Életem szakaszos,
forrongó ciklus.

Sztálin által születtem
Magyarország keblén;
így '56-ig uralkodtam
emberek tetemén.

Jegyrendszer az egység.
A szükséget így mérték,
éhínségben haltak,
kik kenyeremet kérték.

Ott voltam mindenütt.
Megszabtam a létet,
az elnyomásnak hidd el,
nem vethettek véget!

Dolgozz, lusta munkás!
Termelj nekem hasznot,
s cserébe én eltörlöm
az összes szennyes rasszot.

Hadd mutatkozzam be.
A nevem kommunizmus.
Életem szakaszos,
forrongó ciklus.

Szabadság? Mi az?
Nekem nem vet véget,
pedig perzseli új erőre
a bánatos népet.

A nép egyként kiált:
"Mocskos ruszkik, haza!"
Dördültek a puskák,
omlott házak fala.

Elakartak tüntetni.
Lengett lyukas zászló,
miattam lőtt ezer töltényt
puskákból az ÁVÓ.

Nagy Imrét akarták.
Ó, a galádok!
Ezért megbosszulok
magyart, nőt és diákot!

Hadd mutatkozzam be.
A nevem kommunizmus.
Életem szakaszos,
forrongó ciklus.

Ki ellenszegült egykor,
jaj, az most fusson!
Nem hagyom, hogy nevem
e miatt bukjon!

Rettegtek tőlem.
Félték minden szavam,
s egyre inkább sikerült
túlszárnyalnom magam.

Hullottak a hősök,
ontottam sok éltet,
sanyargattam folyton
porba hulló népet.

Hadd mutatkozzam be.
A nevem kommunizmus.
Életem szakaszos,
forrongó ciklus.

Apáim mind mondták:
"Nagy leszel, hatalmas."
Erőm így lett zsarnoki,
véres és borzalmas.

Töltsék meg a börtönt!
Folyjon vérük vízként,
tisztelegjen nekem
a besúgó, hű tisztként.

Népem sikolt egyre,
míg én döntést hozok,
hogy kívánni éltet
vagy ezer halált fogok.

Hadd mutatkozzam be.
A nevem kommunizmus.
Életem szakaszos,
forrongó ciklus.

Diktatúrám puhul,
a magyar most lázad.
Itt vannak az engedmények,
de hozok vészt, még százat!

Szóltam üdvösen,
az ígéret szép szó,
de betartani mindent,
hidd el nekem, nem jó.

Hadd mutatkozzam be.
A nevem kommunizmus.
Életem szakaszos,
forrongó ciklus.

'90-es évek. Változik a rendszer,
már én sem vagyok régi.
A magyar nép most kezeiről
láncaimat tépi.

Küzdöttek ellenem,
s elérték, mit vágytak.
A szabadságra ők
már évek óta vártak.

Hát engedem már menni.
Éljetek így szabadon.
Lezárult számotokra
minden sötét szakaszom.

Vörös csillag fénye
egyre-egyre tompul,
sarlóm, kalapácsom
már csak munka miatt kondul.

Ne hidd , hogy végem,
találok még helyet,
hol fél majd más térség
Magyarország helyett.

Kuba, Kína, Laosz,
Vietnám és mások,
uralkodom sokáig,
gondom lesz még rátok.

Hadd mutatkozzam be.
A nevem kommunizmus.
Életem szakaszos,
forrongó ciklus.

Búcsúzom most, elvtárs,
járd a magad útját,
s ne felejts el engem,
nagy korszaknak urát.

Ez voltam pár sorban.
Szerencséd; nem élted.
Élvezd hát a jobb kort,
melyben a szabadság éltet.

"-Do Svidanija!":
avagy: Viszontlátásra!
Szálljon hát a béke
szép Magyarországra!

Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata 2012-ben "A kommunizmus áldozataira emlékezünk" címmel, irodalmi pályázatot hirdetett meg középiskolás diákok számára. Szokolyi Zsófia (Vasvári Pál Gimnázium) ezzel a versével a 4. helyezést érte el. Gratulálunk! (a szerk.)