Jelenlegi hely
Az idők végén
2013. április 5. 21.11 | PoéTomi
Az idő csak ficánkol és elenyész
Filmkocka módjára pergeti szét
Aki nem nyergelt át igazság lovára
Vagy földig tiport holnapnak próbája.
Akinek hontalanság lepte arcát
Kiben vággyá érett meg a halál,
Annak kell a legjobban evezni
Óceán jeges vízét kirekeszteni!
Vidám csillogást kell oda tükrözni
Lángoló szemek csorduló nedvébe,
Mosolygó nap színében ragyogóknak
Mint te meg én, pontosan olyanoknak:
Mámor érzését belélegző szabadoknak.
Végül boldog galambokká vetkezünk át,
Gyere, tarts velem, szárnyaljunk tovább!
Mámort égő ereink hevesebben lüktetnek
Az idők végén, óra már elfoszló lészen és
Filmkockáink Örök Szerelemről mesélnek!
Pákh Tamás verse
