KulturSzalon

Egyedül maradtam szobám rejtekében.
Próbálok elmerülni egy lágy zenében.
Nem értem a szókat,
szívem dallamot nem kongat.
Légy hát enyém, édes csendvilág !

Egy arc sejlik fel szemeim tükrében.
Csak egy arc. Ez minden emlékem.
Tudom, hogy kié az,
ki csak egy látomásra méltat;
Te vagy, drága szerelmem !

Hogy mondhatnám el néked,
hogy irántad mit is érzek,
ha én sem tudom ?
A kétséget unom,
de nekem csak ez maradt .

Nem adsz választ, sem jeleket,
csak hagyod, hogy nézzem a szemedet.
Elmerülök benne,
mintha boldogságom lenne
kínozni szívemet .

Tudd meg hát, te vagy, kire vágyom,
szemeimmel nem mást, csak tieidet látom,..
S mondanám, ha merném;
suttognám, üvölteném,
hogy szeretlek, kedvesem !