KulturSzalon

Furdal a kíváncsiság, vajon minek hívják azt az alapítványt, amely tegnap délután megrendezte Orbán Viktor évértékelőjét. A ma reggeli lapokban találtam erre utalást, ám egyik sem írta ki a teljes nevet, a rövidítést pedig csupán a Népszava említette. Az MPEE-ben a P bizonyára a polgárt vagy a polgárit jelenti, mert a vendéglátók nevében Balog Zoltán miniszter rögtön szóba hozta G. Fodor Gábor nagy port kavaró megnyilatkozását. „Okoskodó politikai elemző”-nek titulálta a miniszterelnöki tanácsadót, aki ott ült a nézőtéren, és aligha érezte jól magát.

 

Nemcsak az emberi erőforrás miniszter határolódott el tőle igen határozottan, hanem az utána következő kormányfő is, bár ő inkább csak ejnye-bejnyézve. Akkor azonban a tetemre hívott politikai elemző túl volt már a Fidesz-politikus Gulyás Gergely elhatárolódásán, de még nem tudhatta, hogy az évértékelő esti értelmezéseiben elhatárolódik majd tőle Kovács Zoltán kormány-szóvivő, Mráz Ágoston Sámuel politikai elemző (Nézőpont Intézet), Bayer Zsolt publicista (ötös számú Fidesz-tagkönyv) és Pesty László jobboldali valóságfeltáró újságíró is. Úgy rémlik, hogy kibeszélt a kórusból, és ezt meg kellett torolni a nyilvánosság előtt. Azt fejtegette a Magyar Narancs múlt heti számában, hogy tévednek ama értelmiségiek, akik komolyan vették a „polgári Magyarország”-ot, a jelmondat ugyanis csereszabatos volt 1998 és 2002 között, afféle „politikai termék”. 

 

Értem, hogy hányaveti őszintesége felháborította az értékekhez ragaszkodó jobboldali közvéleményt, de azt is érteni vélem, hogy az elhatárolódók közül Orbán Viktor miért érte be az ejnye-bejnyével. Immár negyedszázados politikai pályafutásából összegyűjtöttem vagy kétezer figyelemre méltó mondatát, és a Délmagyarország című szegedi napilap 1993. június 29-i számában fölfedeztem, hogy annak idején ezt fejtette ki: „A politikus nem szolgáló, hanem ügynök, nem áldozatot hoz, hanem üzletet ajánl: én ezt a politikát kínálom, ha rám szavazol, kitűnő terméket vásárolsz.”

 

Nem keresnék minden áron szerves összefüggést az ifjú, ellenzéki Fidesz-politikus hajdani és a szószátyár miniszterelnöki tanácsadó mostani „terméke” között. Belemagyarázás nélkül mégis feltételezhető talán, hogy az őszinteségéért majdhogynem kiközösített G. Fodor Gábor óvatlanul kikotyogta azt, amit a kormányzati kommunikáció műhelyeiben magától értetődőnek tartanak.