KulturSzalon

Ígéretemhez híven visszatérnék a szombati Népszavában megjelent Bojtár B. Endre-interjúra. A Magyar Narancs-főszerkesztő mondandóját úgy foglalnám össze, hogy tisztában van a nyomtatott sajtót fenyegető veszélyekkel. A napilapokat nagyobb bajban látja, mint a hetilapokat, de az utóbbiak is csupán akkor maradhatnak életben, ha kiaknázzák az online kiadásban rejlő lehetőségeket is. Okfejtésében van egy mozzanat, amely nemcsak továbbgondolásra késztet, hanem a szerkesztői múltammal is szembesít.

 

Azt írja, hogy „a Narancs volt 1989-ben abban a helyzetben, hogy az akkori kádárista, posztkádárista sajtó nyelvét, elsősorban a publicisztika nyelvét megújította, illetve egy másikat hozott helyette.” Azóta olvasom a MaNcs-ot, hogy Kövér László igazgatta a kiadóját, és Orbán Viktor küldözgette a cikkeit. Csakugyan fejezet lesz a magyar sajtó legújabb kori történetében, engem azonban az előzmények foglalkoztatnak. Az Élet és Irodalomról, a késő Kádár-korszak talán legjobb hetilapjáról könyvet írtam, másfél évtizedig szerkesztettem is, de ha néha lapozgatom a bekötött évfolyamait, egyenetlenebbnek, szürkébbnek, talán még unalmasabbnak is hat, mint amilyennek annak idején megéltem.

 

Valószínűleg azért alakult ki ez a benyomás, mert olvasóként a legutóbbi negyedszázadban hozzászoktam ahhoz a nyelvezethez, amelyet a publicisztikában (közírásban) a Magyar Narancs és társai, például a hvg.hu honosítottak meg. A múlt század nyolcvanas éveiben az ÉS túlnyomórészt értelmiségi olvasói megtanultak a sorok közt olvasni, Szerzőink jól, olykor kitűnően írtak, bár egy-két kivételtől eltekintve inkább csak célozgattak, jeleztek, megpendítettek, rávezettek, sejtettek, sugalltak, utalgattak, vázoltak. Ezt a képes beszédet, a hasonlatokkal, metaforákkal tarkított nyelvezetet újították meg a Magyar Narancs és laptársai, melyek közül majdhogynem egyedül a MaNcs maradt életben.

 

Ami pedig Bojtár B. Endre tágabb értelemben vett mondandóját illeti, nála keményebben fogalmaznék. A napilapok halódnak, csak még nem tudnak róla. A hetilapok megőrizhetik a pozíciójukat, ha még alaposabban elemzik az online sajtó kínálta napi események hátterét. Felvirágzás előtt áll viszont a magazin, ha szociológiailag körülhatárolt (megkutatott) rétegeket kecsegtet olvasnivalóval.