Jelenlegi hely
Pénteki Uzsonna
2013. április 13. 17.04 | PoéTomi
Keveset szeltem időm kenyeréből
a mának asztalán számodra,
csak borsszem vagyok az edényből
de találok rólad ízes álmokat.
Hozzád kéjes szenvedély hajt,
még egykori emberéletemből,
S ott várlak az út szélén majd
Hol égbolt huny ki az éjjelektől.
Fakadó dűlők zizegik egyenesre
hazatérésnek gondolatát hozzád.
hervadt hangulat sajogtat egyre
bekebelez félig a naptalan homály.
Szemem fényét elmúlás képei marják,
zubogjunk előre hajlékokat keresni,
feküdjünk el áradó tavaknak karján,
illúziók helyébe valóságot teremteni!
Tán nyugvóra téríteném lelkem ruháit
és békét álmodnék a háborgó világnak,
elfogynék benned, amint mokka ázik
az ékes szemeidnek sós masszájában.
De halld felőlem a holnap zamatát
és telj be vele olykor, ha szomjazol,
keltsd fel ennivaló szíved hatalmát
vad roppanásiért vágyódás hajszol.
Ha meg nem kóstolnám melegséged,
forrj az ereimben fel még utoljára!
Legyek kamrája, aranya a létnek
hústépő pénteken pont uzsonnára!
Mikor diktál az Isten új parancsokat rólam:
a mártírról, légy ott, s étkezz és öblíts rám!
Nyelj le, hogy befogadjon lelked központja,
had fürödjek benned szépséges önmagammá!
Pákh Tamás verse
