KulturSzalon

Látod, megint késel,
pedig tényleg várlak!
Most milyen sztorit találjak ki
a sértett Magánynak?!

Jobb helyzetben lennék,
ha hinném:
süket.
Vagy talán vak.
Nehéz lesz miattad
mindezt elhitetni
velem, magának.
 
És ha dühében kitör belőle
a bújtatott vadállat... ?!
És mozdítja öklömet egyenest
szobád falának?

Ne hagyd, hogy ezt tegye velem,
siess már,
gyere értem,
gyorsan!
Mielőtt kezemből a vér,
mint agyából az Indulat;
kiloccsan.

Törd fel szobád ajtaját,
vagy istenemre mondom,
kitépem!
Pár perc és az Érzés
meginog hitében...

Talán szánt szándékkal késel...
Talán olyan vagy, mint mesékben.
(Hol volt, hol nem volt...)
Tudod mit?
Mi ketten:
megyünk.
Ne várj többé,
ő velem,
én vele
leléptünk!

(Keress másik türelmet magadnak.)