Jelenlegi hely
Tartós béke
2013. szeptember 18. 23.08 | alexandra.babrik.5
hideg a szemed, tükörben vizsgálod ráncaid,
hangsúlytalan szavakat köpsz egymás után,
hová lettek a saját vonásaid?
hogy örökké csak valakire hasonlítasz,
lassan léted része lesz, álarcot húznak rád,
s ígérik: minden rendben lesz!
felhasított lelkedből lassan szivárog az élet,
valaki mást látnak, mikor rád néznek.
kopás van és morzsolódás, hiszed, hogy így kell legyen,
nagyvárosba elvesznél, ott mindenki lelket kell, hogy vegyen.
bőröndöket vittek, cipőket és kabátot,
maguk mögött, hagyva egy olcsóbb de valós világot.
telefonra zenét, kártyára pénzt töltöttek,
azt hitted magukkal téged is átmentenek,
valami jobb és újabb közegbe, de csak poros
álmaid maradtak rád, apró albérletedbe.
falaid színes foltjai sebeid takarói,
szívedbe égtek fényképek homályos alakjai.
most ősz van, s mint a fecskék, tovaszállnak,
számon tartod mit hagytak nálad. fogkefét, törölközőt,
olcsó papucsot, ezer darabra tört szívforma darabot.
de lesz még nyár, s ajtódon halk kopogások,
telefonodon sorban a nem fogadott hívások.
akkor újra megtelik hangokkal az üresen hagyott szoba,
új élményeket kreáltok, hisz leszel oly ostoba.
visszafelé számolod a napokat, percekben méred majd az életet,
így lesz tartós béke, pillanatnyi mámorban feloldott képzelet.
Babrik Alexandra
