KulturSzalon

A Népszava első oldalon hozta a hírt, hogy „Jöhet a kormányhű újságírók képzése”. A harmadik oldalon pedig feltűnt a Nemzeti Közszolgálati Egyetem homlokzata, azt sejtetvén, hogy kizárólag a falai között képzik majd a média munkatársait.

 

Alighanem olyan szerző írta a cikket, aki nem bogozgatja évek óta a média összefüggéseit. Ezt azonban csöndes kritikának szánom, a címben olvasható félreértés mögött ugyanis ama jelenség húzódik, amely több szerkesztőséget jellemez. Például az Origót, amely tegnap így foglalta össze a mondandóját: „Állami irányítás alá kerülne az újságíró-képzés”. Ezt a mozzanatot olyan írásokban is fölfedeztem, amelyeknek a szerzői óvatosabb címeket találtak ki. Álláspontjukat hadd pontosítsam egy újságíró tapasztalatai révén, aki 1993 ősze óta dolgozik a felsőoktatásban.

 

Akik az idő tájt visszahozták az állami felsőoktatásba a kommunikáció szakot, még az újságíró-képzést tartották szem előtt. De hamarosan kiderült, hogy a munkaerő-piac igényli az intézményes kommunikációt is. Az újságírással kacérkodók kitanulták, hogyan kell képviselni az össztársadalmi érdeket. A majdani szóvivők és sajtóreferensek azt sajátították el, miként képviselhető az állami, intézményi, céghez kötődő részérdek. Megtanulták tehát, hogyan lehet kidomborítani egy gazdasági vagy politikai termék előnyeit, és elrejteni a hátrányait. A kilencvenes években minden harmadik kommunikáció szakos kötött ki a médiában, ám a kétezres években fokozatosan csökkent az arányuk. A fordulat akkor következett be, amikor a kommunikáció szakosoknak már nem volt kötelező részt venni az újságíró-szemináriumokon. S mert nem ízlelhették meg az önkifejezés lehetőségeit, manapság legföljebb minden tizedik kommunikáció szakos jut el médiás munkahelyre. A „maradék” különböző részérdekeket képvisel.

 

Elképzelhető, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kisajátítaná a kommunikáció szakot. De ha ezen töri a fejét, azért képzelődik, mert az állam jelenlegi irányítói fontosabbnak tartják a részérdekek képviseletét az össztársadalmi érdekekénél. Abban érdekeltek, hogy intézményi kommunikátorokat képezzenek ki, akik nem az ügyek nyilvánosságra hozatalát szorgalmazzák, hanem az eltitkolását. Ez is egy szakma. De ha a Ludovika épületében mégis részérdekeket képviselő újságírókat szeretnének képezni, az ott végzetteket inkább propagandistának kéne nevezni.