Jelenlegi hely
Zsuponyó Gábor: GeneráTOR
2013. augusztus 29. 11.21 | admin
Tenyereket csapkodnak a homlokok – az észbekapás
maroknyinak látszik – mert az ártatlanság szűzies csúfolódása
az önpusztításból választ karaktert. S zsákvarró tűkkel
lidérceket ölt a testbe, hogy a fulladozó légvétel nyirkossággal
színezzen pizsamát és ágyneműt.
Gábor a nyíregyházi Bencs Villában olvassa fel művét
A gratuláció fogadhatatlan vendégként oson az ablak alatt, s
nem is sejted mitől lesz majd paranoiád, mert a pirkadattal
együtt ébred, s szunnyadó álmából kélt pszichózisod nem
várja meg az ébresztőórád.
Lassan a földönkívüli angyalok hivatkozása is látni kívánja
már – némi nassolnivaló mellett az arénában – egymásnak esni
a homo-paciensek mészvázait, mert lassan kibújik bábjából az
önkontroll hiánya a társadalomban.
Mindenki táltosodni vágyik, s érezni önnön magát a világfa
tetején, hogy ne együtt csipegessük tovább a kesernyés
földbogyókat a lárvákkal a világfa bokros gyökérzetén.
Ahol levélhumusza megfőzi a kopjafákat, emberhalmokkal
fedi az üres koporsót, s imbuszkulcsokkal lazít nyelőcsöveket,
hogy a lenyelt emberiségtől hallucináljanak a lárvák és a
földbogyók.
