Reggel a teámat kortyolva aprócska, néhány centis meztelen női hullára bukkanok a bögre alján. Fehér teste egybeolvad a porcelánnal, csomós teafű darabkák borítják a mellét. Riadtan csapom az asztalra a poharat, és néhány perc döbbent méregetés után tárcsázom a rendőrség számát. Eszembe sem jut ellenőrizni a testet, hogy valóban halott–e a lány, persze ha nem is lenne az, fogalmam sincs, hogyan adhatnék neki akár szájból szájba lélegeztetést, hiszen olyan kicsi. Zavartan ugrálok egyik lábamról a másikra. Hamarosan csöngetnek, két nyomozó érkezik, s már első pillantásra gyanankodva méregetni kezdenek. Betessékelem őket, és az asztalra mutatok, azok pedig unottan, hümmögve vizsgálgatják a pohár alján kiterült csöppnyi testet.
