Drága lelked gyöngyöző borával itasd szomjazód, együtt-pezsgő életjeled. Isten előtti lélektükrein egymásba-ölelve-folyva, menny-fölé lebegjenek! Szentebb érzése létezésnek, nemlétezik, mint lét veled, örökké szeretve... Purgatórium égesse el belső énem, nélküled értelme, ha van, nem lenne. Eme sárgolyón testünk rabláncaként szabadon-fel, te vagy, ki lát s emel! Reménysugárzóként varázspázsiton, szívszivárványidom szerelem e hely. Eszmefuttatásban ki ért, lelki-társam ért, kiért teremtet Ő, szenvedélyt... Absztrakció fektéből keservit öklivel feketét, lepkevágy vár fényfüzéri éjt. Melletted mámorpalást vérzarándokjainknak, lüktetése éltetőlángolási kéj...
