KulturSzalon

Egy ablakon át nézek a világra,

enyhülvén szívemnek borús magánya!

Kitárom lelkem, Nap süssön reája,

hozzon szebb időt a remények árja!

 

Érjen el végre az élet csodája,

Szemem-jövendőm, ne a múltat lássa!

Hallgassak az Úr szent hívó szavára,

mások hitét enyém soha se bántsa! ...

 

 

A táj felvette végre téli köpenyét,

kincset rejt a mélyben, felettünk az ég.

Leplezetlenül lep el fehér lepel,

Ebesen újra hulló hópehely.

 

Vezendi László verse

 

 

Élet létének érdekében,

érvelek kétkedően ésszel.

De lélek érzéseinek értelmezésében,

lényegemnek a fénye végtelenségbe vész el.

 

A végzet végeredményében vétlen,

remény helyén a nép ha vért kér el.

Lényem tápláló emlékezésben lépve,

messze vezethetsz a széllel...

 

Vezendi László verse

 

"Új reggel virrad a dzsungelben. Az idő kísértete kisemmizve kódorog az esőtől ázott buja indák között. Végül a nyakára tekeri az egyiket, és felakasztja magát, hogy rángatózva okádja ki órakattogásba panírozott tehetetlen lelkét. A lélek körbejárja a testet, majd odébb áll, kisemmizve kódorog az esőtől ázott buja indák között, végül a nyakára tekeri

az egyiket...."

 

Az absztrakt kalandregény a Magyar Elektronikus Könyvtár oldaláról ingyenesen letölthető.

Angyaloknak téli lantja,
szólít engem könnyű dalra!
Karácsonykor szeretetben,
legyen szép, víg, majd a kedvem!

Suhanó sugarak serege,

suttogva surran semmibe.

Süketen sajgó siralom,

sikít süvítve síromon.

Sehonnan, soha, senki se,

senkitől, semmit, sohase.

Sokkoló sivár sokaság,

sündörgő sátán sikolyát,

Sasok sebezte sorsomon,

siratja sírva sóhajom.

 

Bodnár László verse

 

Bodnár László verse

Midőn már minden elveszett,

s reményed sincs, csak dúlt hited,

szárítsd fel majd a könnyedet,

mert tudnod kell, az Úr veled!

 

Bodnár László verse